Ez állítólag Charlie Chaplin kedvenc filmje volt. Az én esetemben ez azért nem állítható, de tényleg marha jó a Patyomkin Páncélos. Igaz, néhol figyelni kell, nehogy elkalandozzanak a gondolataink, mert 5 percig ugyanaz megy a képernyőn, de összességében megéri megnézni.

     A kifejezetten oroszos hangzású Eizenstein név a rendező urat takarja. Ezzel a művel állított emléket egy 1905-ös lázadásnak. A hajón lévő matrózok mindennapjaiból kapunk ízelítőt az elején, a körülményeik enyhén szólva siralmasak. Egy nap a feszültség a tetőfokára hág, a romlott hús miatt zavargások kezdődnek, a megmozdulás élére a derék Vakulincsuk áll. Az események előrehaladtával már nemcsak a kaja a tét természetesen, a keményen dolgozó matrózokat elnyomó vezetőséggel való leszámolás a cél. A maroknyi ellenálló viszont lőtávon belülre kerül, és Golikov hajóparancsnok jelt ad. Ekkor azonban Vakulincsuk megszólítja régi kollégáit, akik most a fejére céloznak: eléri, hogy mellé álljanak ők is, most már kisebbségben lesznek a gaz fejesek. Övék a hajó, viszont Vakulincsukot megölik. Ő lesz a lázadók szimbóluma, kikötnek Ogyesszában, és minden helyi lerója tiszteletét. Az emberek segítik a hajó legénységét, romlott hús helyett jönnek finomságok, satöbbi.

     A megtorlás azonban nem maradhat el. (A történelem ismétli önmagát.) Fegyveresek törnek a város ártatlan lakóira, véres jelenetek követik egymást. A Patyomkin viszont nem hagyja magát, ágyúlövéssel válaszol, és még az ellenséges flotta matrózait is maga mellé állítja. Győzött az igazság.

     Van az egésznek egyfajta "Világ proletárjai egyesüljetek!"-érzése, de különben nem érződik, hogy ez egy szovjet film. Esetleg a borzalmasan ronda kikötői vénasszonyok árulkodóak. Tele van olyan jelenetekkel, képekkel, amiket már valószínűleg mindenki látott, csak nem tudja, hogy ebből valók. A vége felé látható lépcsős jelenet, ami az eredeti forgatókönyvben nem is szerepelt, méltán híres, csakúgy, mint az ágyúdörrenésektől "megijedő" kőoroszlánok, vagy éppen a leguruló babakocsi, melyet itt ki is karikíroztak egyesek. Vannak, akik a világ első akciófilmjeként említik, néhol már inkább horrorszerű, talán. Mármint nekem annak tűnt, talán azért is, mert fekete-fehér. A ködös és csendes kikötőbe beúszó hajó nem ütne, ha az utolsó napsugarak bearanyoznák a párás tekintetű legénységet, meg a bazinagy hajótestet. Meg az életükért küzdő emberek halálsápadt arca is szinte villog így. Monumentális alkotás.

     Akik nem szeretik a némafilmeket, azok megnyugodhatnak, mert ez nem teljesen néma. Az elején egy Lenin-idézet szem-, és fültanúi lehetünk. Nagyon megnyugtató ugye? :)