Méltó folytatása az első epizódnak. Majdnem ugyanazokkal a szereplőkkel, hasonló poénokkal. Van valami varázsa ennek a filmnek, vagy lehet, hogy csak én vagyok ilyen gyagya, hogy képes vagyok mindig úgy nézni, mintha első alkalommal látnám. A legjobb vígjátékok egyike, szerintem.

     Jacques Fos ténykedésének köszönhetően, nyitva maradt az időalagút, ugyanis a herceg, és az ő ékszerei nem tartózkodnak ugyanabban a térben és időben. Mivel tolvajkodott a fegyverhordozó. És persze ő a mi korunkban maradt, maga helyett Jacqard-t küldte a középkorba. Minden összekuszálódott, és ha nem hozzák helyre a ballépést, az egyiptomi hét csapás, vagy valami még rosszabb súlyt le Godefroy-ra és leendő utódaira - mivelhogy ők így nem születnek meg. Intézkedni kell tehát, és Merész Godefroy mindenre kész, visszautazik abba a borzasztó modern korba az ékszerekért.

     Már nem csak egyszerű tárgyakkal meg eszközökkel gyűlik meg a bajuk, hanem Hubert feleségével is, akinek a lánya épp házasodni készül. Ginette asszony, a csöves (Marie-Anne Chazel) tovább rontja a levegőt, Fos úr meg szokásos formáját hozza, aminek áldozatul esik néhány tűzoltó, egy teherautó, megszámlálhatatlan berendezési tárgy, főként tévék, maga az esküvő, illetve megannyi társas összejövetel, ahol az emberek gyanútlanul ebédelnek, vagy Derricket néznek, satöbbi. Csak a szokásos.

     Akinek nem tetszett az előző, annak ez se fog, mert végülis ugyanazokra az elemekre épül a történet, amikre az első rész. Christian Clavier még több emberkét alakít benne, mind halálvicces, Jean Reno megint csak remek szerepében. Béatrice-t ezúttal Muriel Robin alakítja, ő lényegesen szétszórtabb meg valamivel szimpatikusabb, mint az előbbi részben lévő Béatrice.

     Felesleges ragoznom, szerintem ez is nagyon jó sztori, nagyon vicces és nagyon alulértékelt.

Sátánizmus!!!!!!!!!!! :)