Ezt nevezem én jó filmnek! A könyvet nem olvastam, ahhoz nem tudom hasonlítani, viszont láttam már a Tim Burton-féle változatot, ami szintén zseniális, de nekem ez legalább annyira tetszett. Gene Wilder óriási figura, még nem láttam olyan filmben, amiben szerepelt, és ne lett volna nagyon jó az alkotás. Már az elárul sok mindent a paliról, hogy csak úgy vállalta a szerepet, hogy kikötésként azt mondta, bukfencezni akar, amikor először jelenik meg Wonka a filmben. Micsoda sztárallűr!

     Charlie (Peter Ostrum), a főszereplő igen szerény körülmények közt él anyukájával és négy nagyszülőjével. Joe papa (Jack Albertson) áll hozzá a legközelebb. Ő is legalább annyira izgatott lesz, mint Charlie, amikor Willy Wonka kihirdeti, hogy 5 szerencsés gyerek ellátogathat a Csokigyárba és élete végéig elegendő csokival lesz gazdagabb. Csak meg kell találni az 5 aranyszelvény közül az egyiket, ami egy tábla Wonkoládban található. Az egész világon úrrá lesz a csokivásárlási láz, és lassan mindegyik aranybigyó gazdára talál. Charlie minden osztálytársa százszámra bontogatja ki az édességeket, ő viszont csak egyet tudott venni a fizetéséből, meg egyet kapott Joe papától, aki önzetlenül inkább csokit vett a dohányra szánt pénzből. Az egész család szomorú, szomorúan énekelnek, egészen szeptember utolsó napjáig, amikor is Karcsi az utcán talált pénzből ismét vesz egy táblát, és láss csodát, ott van benne a szelvény!

     Most már vidáman énekelnek, készülődnek, csakúgy, mint az a sok ember, aki szintén megjelenik október 1-én a Csokigyár kapui előtt, az 5 szerencsés kiskorúval és azok kísérőivel egyetemben. Gene Wilder pedig ígéretéhez híven bukfencezve érkezik az odasereglett tömeg elé. Lila bársonykabátban, tarkabarka ingben, egy öklömnyi csokornyakkendőcskével és az elmaradhatatlan cilinderrel a fején. A sérója belőve, minden okés. És a következő 70 percet nem írnám le, mert akkor itt ülök ítéletnapig, meg nem is tudnám érzékeltetni a látványt. Burton úr műve már modernizált világunkban született, szóval az jelentősen másképp fest, de gondolom ez a '71-es alkotás a maga idejében azért eléggé megbirizgálta a gyerekek agyát.

      Gene Wildert nem tudom eléggé dicsérni, a velejéig romlott gyermekek hitelesek, az Oompa Loompák nagyon viccesek, és a gyagya megasztárokat simán verik énektudásban, ami azért a legtöbb esetben végülis nem nehéz.:)  Volt benne azért egy jelenet, ami nagy hülyeség: amikor kipróbálják azt a löttyöt, és repülnek tőle. Szégyen, de nem tudom a nevét. Na, szóval azt kihagytam volna, de a történet szempontjából az lényeges.

     Igaz, hogy musicaljellegű, de isteni filmecske. Az Oompa Loompák egyik színre lépése: