Mindig is irigyeltem ezt a Dennis gyereket, hogy olyan környéken él 5 évesen, amilyenen. Mert én panelrengetegben nőttem fel (vagyis még nem sikerült felnőnöm), és a legnagyobb csíny, ami alkalmas volt a véghezvitelhez, az az volt, hogy becsöngettem minden emeleten valakihez, és gyorsan leléceltem. Nekem könnyebb is volt a dolgom, mint Dennisnek, mert neki kábé 10 métert kellett futnia, hogy ne lássák meg, hogy csöngetett. De ezt a lisztes-vizes cselt, vagy a szomszéd konkrét fizikai veszélyeztetését én sosem élhettem át. Micsoda gondok, mi? Na, szóval erre jó volt ez a film kiskoromban, hogy beleélhettem magam a sok csínytevésbe. Ja, és képregényből készült ám. Mostanság meg azért tetszik, mert szerepel benne Walter Matthau meg Christopher Lloyd.

     Szóval Dennis (Mason Gamble) égetnivaló gyermek, mindig rosszban sántikál, vagy ha nem, akkor is úgy tűnik. És szülei egy nap egyéb kötelezettségeik miatt nem tudnak rá vigyázni, ezért, mivel más nem jöhet szóba, Wilson bácsihoz (Walter Matthau) és feleségéhez, Marthához (Joan Plowright) küldik. És balhé lesz. Nagy balhé.

     Szerintem ez egy vicces film, jó karakterekkel, meg nagyon aranyos kutyával és plüssmacival. Szóval tündi-bündi. Valahogy mindig képes vagyok végignézni, talán, mert nosztalgikus érzéseket kelt. Milyen jó volt lent lenni a haverokkal egész nap, nyáron semmi teendőnk nem volt, kószáltunk mindenfelé. Lehetett különböző tárgyakat ledobálni az erkélyről, mert a szülők nem voltak otthon, telefonbetyárkodni... régi szép idők.

     Tehát ha újra át szeretnénk élni a gyerekkort, akkor megfelelő erre a film. Vagy simán telefonbetyárkodhatunk is. :) Egyik legjobb jelenet: