Tom Hanks bácsit bármilyen filmben hajlandó vagyok megnézni, ezért ezt is megnéztem. És milyen jól tettem. Nem is a történet, inkább a képi megjelenítés miatt nagyon jó ez. Persze jó a sztori is. Meg hát szerepel benne Paul Newman, akit szerintem lehetne úgy aposztrofálni, mint A szem. Olyan szép kék szeme van.:)

     A történetről annyit, hogy '31 telén játszódik, (hol máshol, Amerikában) az ifjabb Michael Sullivan (Tyler Hoechlin) pedig tudomást szerez apja (Tom Hanks) nem éppen mindennapi foglalkozásáról. Maradjunk annyiban, hogy a kedves fater nem éppen törvényes keretek között dolgozik. A kis Mike kíváncsisága lesz gyakorlatilag minden baj okozója, vagy legalábbis előidézője. Leszámolás, átverés, simlis alakok, korrupció, menekülés, pénz, satöbbi. Így jellemezhető a film, anélkül, hogy lelőném a poént.

    Na de inkább térjünk át a vizuális dolgokra. Harmincas évekről lévén szó, tele van klassz járgányokkal, jazz zenével - hopp, ez audiovizuális-, brillantinnal. Télen játszódik, ezért minden szereplő sápadt (nemcsak a hullák), sokszor esik az eső, ami mindig valakinek a halálát sejteti előre, az időjárási körülmények teljes mértékben a film hangulatához igazodnak. Az is megfigyelhető, hogy ahol véletlenül némi jókedv jelenik meg, ott mindig valamilyen világos vagy fehér háttér előtt vannak a szereplők, akkor ezek a színek dominálnak.

     Apró de annál szellemesebb megoldások is felfedezhetők, például amikor a gyerek az autóból bámulja a várost, mi látjuk az ablakra tükröződő hatalmas épületeket. Vagy amikor Sullivan apuka lelövi szerettei gyilkosát, azt sem látjuk direktben, csak a becsapódó ajtón lévő tükör mutatja meg, mi is történt valójában. És az elején, ahol kiiktatnak egy nemkívánatos személyt, lassítva látjuk magát a kiiktatást, na az óriási jelenet. 

    Oscar-díjas alkotás, jó színészek (még a mostanság James Bondként tevékenykedő Daniel Craig is tűrhető), remek sminkesek és operatőrök. Ennyi.